Az elmúlt években ütötte fel a fejét a lúgosítás, mint az egészségmegőrzés egyik lehetséges eszköze. Kutatók szerint a mai, nyugati étrend (sok hús és feldolgozott étel, kevés zöldség és gyümölcs) a korábbinál nagyobb savterhelést ró a szervezetre.[1]
Ez egy valós probléma, amely miatt egyre többen igyekeznek különböző módszerekkel lúgosítani a szervezetüket. E módszerek között a táplálkozási szokások megváltoztatása mellett egyre gyakrabban találkozunk azzal az ötlettel, mely szerint lúgos vizet kellene fogyasztanunk. Vajon a víz lúgosítása elvezethet-e a szervezet lúgosításához? Amint hamarosan látni fogjuk, egyáltalán nem! Annak érdekében, hogy a fogalmakat ne keverjük össze, sokkal pontosabb, ha a szervezetünket illetően nem lúgosításról beszélünk, hanem savtalanításról.
Nem az ivóvizet kell lúgosítani, hanem a szervezetünket kellene savtalanítani. A kettő nem ugyanaz!
Nézzük meg, miért is…
Az ivóvíz-lúgosítás azon a téves elképzelésen alapszik, hogy a szervezetünk egy zárt rendszer, mint egy vödör, amiben a savas kémhatású folyadékot addig hígítjuk lúgossal, amíg az elegyedés eredményeként semleges oldatot kapunk. Ez a feltételezés két okból sem állja meg a helyét:
1. A gyomorsav savassága ezerszerese a lúgos vizek lúgosságának, így egy liter lúgos víz olyan a gyomorban, „mint csepp a tengerben”
A tipikus lúgos víz 8-9-es pH-értékű, ahol a 7-es pH jelenti a semleges kémhatást, míg a gyomorsav pH-ja 2-es. A pH-skála egy logaritmikus skála, vagyis minden egyes értéknövekedés vagy -csökkenés 10-szeres szorzót jelent. Például a 9-es pH tízszer lúgosabb, mint a 8-as, illetve a 3-as pH tízszer savasabb, mint a 4-es.
Mivel a 7-es a semleges érték, vagyis a skála középpontja, látható, hogy egy 8-as pH-értékű víz lúgosító hatásánál a gyomorsav 10 000-szer (tízezerszer), egy 9-es pH-értékű víz lúgosító hatásánál pedig 1000-szer (ezerszer) savasabb. Ez azt jelenti, hogy a lúgosítás elképzelése alapján 200 liter 9-es pH-értékű vizet kellene fogyasztanunk csak ahhoz, hogy a kb. 2 dl gyomorsavat semlegesíteni tudjuk. Nem is beszélve arról, hogy a gyomorsav közömbösítése nem cél.
2. Szervezetünk nem egy zárt rendszer, tehát a savakat (méreganyagokat) nem hígítani kell, hanem eltávolítani!
A fentieknél azonban sokkal lényegesebb, hogy a szervezetünk nem hasonlít egy zárt rendszerhez, hiszen anyagcsere-folyamatok működnek benne, nemcsak beviszünk tápanyagokat, hanem el is távoznak az anyagcsere-folyamat melléktermékei. Így nem a hígítás elvével kell gondolkoznunk, ahol lúgos hozzáadásával próbáljuk közömbösíteni a savas méreganyagokat, hanem a savtalanítással, vagyis a szervezet méregtelenítésével, ahol a túl sok savas kémhatású méreganyagtól megszabadítjuk a szervezetet. Ha például megiszunk egy liter semleges pH-értékű tiszta vizet és utána megnézzük a vizeletünket, az savas kémhatású lesz, vagyis a semleges vízzel is „lúgosítottunk”. Apropó. Nem tudom, hogy hallotta-e, hogy a citrom az egyik legjobb „lúgosító” gyümölcs, annak ellenére, hogy savas a kémhatása! A citrom sem a savasságával hat: a gyümölcsök és gyümölcslevek, így a citrom is, a szervezetben összességében lúgos irányba hatnak, és ez a vizelet kémhatásán is látszik.[2] Ez is azt bizonyítja, hogy önmagában nem a lúgos kémhatású táplálékok lúgosítják a szervezetet, hanem azok, amelyek segítenek a méregtelenítésben.
A méregtelenítésnél nem a pH-érték, ami számít
Fentiek miatt az elfogyasztott víz pH-ja gyakorlatilag lényegtelen a szervezetünkre gyakorolt méregtelenítő hatását illetően.[3] Ennél sokkal lényegesebb az elfogyasztott víz mennyisége, és meggyőződésünk szerint az is, hogy a víz minél tisztább, szennyezőanyagoktól mentes legyen.[3] Erről bővebben olvashat „A víz élettani szerepe” című tanulmányunkban.
Az ivóvíz pH-ja a keménységtől függően jellemzően 6,5 és 8,5 között van.[4] A természetben megtalálható lágy forrásvizek, melyekről mindig tudtuk, hogy egészségesek, enyhén savas kémhatásúnak számítanak.
A valódi megoldás megtalálásában sokat segít, ha megvizsgáljuk, hogy milyen okok vezetnek a szervezetünk elsavasodásához. A civilizált életformánál három fő okot találunk:
Helytelen táplálkozás. A savasító ételekből egyre többet, a savtalanító (szándékosan nem neveztem lúgosítónak) ételekből pedig egyre kevesebbet fogyasztunk. Pl. rengeteg húst eszünk, ami tele van méreganyagokkal, és egyre kevesebb zöldséget, gyümölcsöt, melyek magas antioxidáns hatásuk miatt méregteleníteni (savtalanítani) tudnák a szervezetet.
Mozgásszegény életmód. A mozgás fölgyorsítja az anyagcserét. Egy kis kocogás és rögtön izzadni kezdünk. Sajnos a mai ember nem sokat mozog.
Színezett és cukrozott üdítők. A modern ember szomjoltásra már nem tiszta vizet iszik, mint ahogy az emberek évezredeken keresztül tették, hanem üdítőket, különböző színezett, cukrozott italokat, becsapva ezzel a szervezetüket. Ezek az italok gyakran annyi oldott anyagot tartalmaznak, hogy szállítóeszközként elveszítik a funkciójukat szervezetünkben.
Mint egy költözéshez megrendelt teherautó, ami már akkor tele van pakolva, amikor megérkezik. Hasznavehetetlen.
A szervezet nem tudja eltávolítani a mérgeket, így tovább raktározza
Fenti okokból adódik, hogy a modern életvitel következtében az anyagcsere lelassul, és a szervezet nem képes megszabadulni a túl sok bevitt méreganyagtól, így azokat zsírszövetbe csomagolva igyekszik távol tartani a létfontosságú szervektől. Kutatók szerint bizonyos környezeti vegyi anyagok (úgynevezett obezogének) az elhízásban is szerepet játszhatnak.[5]
Az elsavasodás folyamata megállítható
Ha ezt a három okot megtaláltuk, akkor ezekből adódik a megoldás is, amivel az elsavasodás folyamata megállítható:
Táplálkozási szokások megváltoztatása. Kevesebb hús és méreganyag, több zöldség, gyümölcs. Ezzel a beviteli egyensúly helyreállítható.
Rendszeres testmozgás. Talán nem kell külön említenem a mozgás egyéb pozitív hatásait is az anyagcserén és méregtelenítésen kívül.
És végül a TISZTA VÍZ. Az az egyszerű tiszta víz, amivel a Jóisten gondoskodott az emberről, amit ittunk is évezredeken keresztül.
Nézzük meg, mit fogyasztott az ember, amikor még összhangban élt a természettel és nem tette tönkre a környezetét
Manapság túlbonyolítjuk a dolgokat. Az ember teljes történelme során leginkább felszíni és forrásvizeket ivott, amelyeknek rendkívül alacsony az ásványianyag-tartalma, és pH-semlegesek, a hegyi forrásvizek pedig enyhén savasak. Az ember soha nem fogyasztott 1000 méter mélyről feltörő magas ásványianyag-tartalmú vizeket, hacsak nem gyógyvízkúraként eseti jelleggel, de nem folyamatosan. Soha nem fogyasztottunk mesterséges ionizáló készülékekkel lúgosított vizeket sem, „csak” a természetben megtalálható tiszta vizet. Persze ezzel van egy gond. A felszíni vizeinket sajnos tönkretettük, megmérgeztük és a végén még klórozzuk is.
Mi lehet a megoldás?
Hiszünk abban, hogy a szervezetünknek egyszerűen tiszta vízre van szüksége. Azért használjuk a fordítottozmózis-technológiát, mert az ilyen módon tisztított víz hasonlít leginkább a természetben megtalálható tiszta forrásvizekhez.
Ez a technológia semmit nem adagol a vízhez, nem változtatja meg kémiailag, egyetlen dolgot tesz: egy molekuláris méretű fizikai szűrés történik, melynek eredményeként egyszerű, tiszta vizet kapunk.
Persze azért gondoltunk azokra is, akik az itt leírt információk ismeretében is mindenképpen lúgos vizet szeretnének fogyasztani. Számukra ajánljuk a lúgosító patront, amely a víztisztító készülékekre opcionális kiegészítőként illeszthető.
Kérem, lapozzon tovább a következő tanulmányra, ahol a fordítottozmózis-technológiáról olvashat bővebben!
Források
- Schwalfenberg GK: The alkaline diet: is there evidence that an alkaline pH diet benefits health? (Journal of Environmental and Public Health), 2012. doi.org/10.1155/2012/727630
- Remer T, Manz F: Potential renal acid load of foods and its influence on urine pH (Journal of the American Dietetic Association), 1995. doi.org/10.1016/s0002-8223(95)00219-7
- Health effects of alkaline, oxygenated, and demineralized water compared to mineral water among healthy population: a systematic review (Reviews on Environmental Health), 2024. doi.org/10.1515/reveh-2022-0057
- WHO: pH in Drinking-water (háttéranyag a WHO ivóvíz-irányelvekhez), 2007. cdn.who.int/media/docs/default-source/wash-documents/wash-chemicals/ph.pdf
- Heindel JJ és mtsai: Obesogens and Obesity: State-of-the-Science and Future Directions (American Journal of Clinical Nutrition), 2023. doi.org/10.1016/j.ajcnut.2023.05.024